Most estem haza Pestről, s első dolgom volt a számítógéphez rohanni, hogy mi történt. Megállapíthatjuk, majdnem semmi. Valaki tájékoztathatna végre, hogy mi van most. Csináltunk magunknak egy-két blogot, ahol virtuálisan játszogatunk a lehetőségeinkkel? Nyaldossuk a sebeinket, és két könnycsepp között mindenki elmondja, hogy milyen sanyarú a sorsunk, mert a Nagygyőr Árpád alamuszi, meg mocsok módon belegázol a mi lelkivilágunkba, meg az önkormányzat is nagyon súnya, főleg a Földi Laci bajusza, mikor összehúzza a szemét hozzá, s mosolyog is? A Réthi Mari mégse lesz rossz nekünk, mert az Árpádot is túléltük, meg a Sóst is. Közben persze tárjuk szét a kezünket: ugyan most mit csináljunk? Gyengék vagyunk, és félünk.
Meg ostobák is vagyunk, rendesen. Megérdemeljük, hogy veszítsünk, mert nem tudunk küzdeni, harcolni, megszervezni a dolgainkat, csak nyafogni.
Írtatok négyen-öten Josephin blogjára? Köszönet érte, de a többiek hol vannak? Látom az én silány blogomon, hogy naponta mennyien jártok itt, s el tudom képzelni, Josephint mennyien látogatjátok. S ennyi vélemény született? A Földi, meg a Nagygyőr körberöhög benneteket, s meg is érdemlitek.
Nem haragszom rátok, csak nagyon csalódott vagyok.
Salvador
