Kedves Értetlenke!

Van igazságod, most jelenleg még a köveket hordozgatjuk, s mindenki hülyének néz bennünket. Nekik is van igazságuk, de én azt gondolom, most mindenki csak azt mondja, ezek a marhák hurcibálják a köveket az utca másik oldalára, izzadnak, káromkodnak, morgolódnak. De amikor majd kezd összeállni a kép, amikor a közös akaratból egy nagyon izgalmas szobor alakul ki a másik oldalon (jobb nem jutott eszembe), akkor talán kiderül, mégsem olyan értelmetlen ez a munka.

Én hiszek ebben. Tudod, szerintem az a baj, az emberek nem mernek még mindig megszólalni, Josephin blogját is kevesen ismerik, kevesebben, mint kellene. Vérnyúl erősködik most a város honlapjával, de oda még kevesebben fognak írni. Josephint már sokan ismerik, de még nem elegen, s én azért „imádkozom”, hogy abba ne hagyja a blogírást, mert nem lesz megint olyan valaki, aki ennyire meg tudja mozgatni az embereket.

Vérnyúl hiába kötözködik, Josephin egyéniség, a stílusa, az írásai, a gondolatai. Lehet rá sok mindent mondani, de azt, hogy unalmas fórumozás, azt nem. Ilyen egyszerű, megrázta a csengőt, s van akinek tetszik, van akinek nem. Egyszer talán lesz olyan bejegyzés, amelyre megmozdul a gyáván sunyító jobboldal is, s beszáll a kommunikációba. A Táncsics ügyet elbukták, tudják ők is, így azért hallgatnak. Persze Neked van igazad, nem szabad abbahagyni, s mindig újabb témákat kell keresni, vagy keresni sem kell, mert az élet, a város hozza. De ez a virtuális demokrácia akkor lesz jó, ha beszállnak azok is, akik konkrét információkkal rendelkeznek (mint most a Táncsics ügy kapcsán). Akkor jobban fog működni. Én már keresem informatikus ismerősömmel a lehetőséget, hogy Josephin blogját még jobban ismertté tegyük, még többen automatikusan ott kössenek ki, akik Ceglédről akarnak tudni valamit.

Te nagyon jól látsz dolgokat, s jól mozgatod a blogos eseményeket is, örülök, hogy velünk vagy!!! Sok ilyen hozzászólóra lenne szükség, mert most szinte csak Josephin erőlködik. Én tudom, mit jelent ez, mert én is szerencsétlenkedem már néhány hete a saját blogommal, az e-mailekkel, pedig az én látogatottságom, e-mail forgalmam csak töredéke lehet a Josephinének. Komoly munka ez, s nem csoda, ha Josephin belefárad. Ezért van ránk szükség, hogy ezek ne röhöghessenek a markukba.

Üdvözlettel:

Salvador

(S nagyon örülök, hogy velünk vagy!)