Azon gondolkodtam, miközben olvastam az e-maileket, hogy vannak-e csodák, létezhet-e közakarat, igazság, vagy valami olyan, amely a dolgok rendjét megváltoztatja, s a józanság kerül helyébe az érdekeknek, a hazugságnak. Nem tudom pontosan, mit is szeretnék, csak azt látom, talán valami elindulhat, bár azt sejtem, egy fecske nem csinál nyarat, még több sem, ám valami megmozdult.
Olvastam én is a Dr. Balogh Edittel készült írást, de nem tudtam sajnálni cseppet sem, hiszen alaposan megfizetik a távozását, vagyis igazság szerint mi fizetjük meg. Fél év is eltelt már, s még mindig nem tudunk arról, mi is történt az elmúlt néhány évben, Sós János hogyan vezette a tönk szélére Balogh Edit és az épp aktuális önkormányzati testületek segítségével a várost.
Ha csak a Budai úti fürdőből indulunk ki, akkor máris megvan az a feneketlen kút, ahová még ma is elfolyik a város pénze, rossz tervezés, rossz konstrukció, rossz kivitelezés, hogy tovább már ne is soroljam. A szégyene ennek a dolognak az is, hogy a fürdő építésével azonos időben épült fel Sós János kacsalábakon forgó háza, s még más épületek is. Gyanús egybeesések, mint a Balogh Edit autóvásárlása. Az önkormányzat Mazdákat vásárolt, s hipp-hopp, pontosan akkor a Balogh Edit is egy Mazdát vett, ugyanott. Legalább a látszatra illett volna ügyelni, d emég ezt sem tették. Arról is vannak történetek, hogy a jegyzőasszony autójának a költségét is fizette a város, mikor szinte alig ment vele, de „papíron körbejárta az országot”, úgy, hogy közben még albérletet is fenntartottak neki. Mennyi ilyen lehetett?
Azt sem nagyon lehet egyszerűen megmagyarázni, hogy az előző testület tagjai a polgármesterrel együtt vagy külön, miért jártak olyan sokat önkormányzati pénzen Németországba, Erdélybe. Jutalom a szavazatokért? Mert kissé pofátlanság lenne ezeket üzleti utaknak nevezni, főleg nem a város érdekében.
A fürdő témáját még folytatom, de most be kell fejeznem, mert dolgom van. Még ma biztosan jelentkezem.
Salvador
