Kedves Josephin!

Elképzeltelek, amint állsz a tus alatt, meztelenül. Ne vedd szemtelenségnek, de szívesen megmostam volna a hátadat. A világot a szex és a pénz tartja össze, a többi az mind csak kiegészítő, dekoráció, vagy pótcselekvés. Aki nem így gondolja, az vagy soha nem kefélt még egy jót, vagy örökös anyagi problémákkal küszködik, esetleg mindkettő.

Remélem nem bántottalak meg ezzel a véleményemmel, bár ahogyan olvasom a blogodat, szerintem Te is teljesen tisztában vagy ezzel, mint minden ember. Ezért is nem értem a katolikus papokat ezzel a cölibátus problémával. Ez nem probléma, s ők is tudják ezt. Nem véletlenül vannak házvezetőnőik, másról már ne is beszéljünk. Természet elleni vétek meg nem adni a testnek, ami jár, és persze a szellemnek is.

Átolvastam ismét azt a néhány bejegyzésedet, amelyeket a helyi egyházakról és egyházi iskolákról írtál. Többnyire egyet kell értenem veled. Személyes tapasztalataim is vannak ezen a téren, így nem kívánlak cáfolni. Az biztos, hogy a keresztény egyházak, a papság története és mai valósága nem a dicsőség és a megdicsőülés útja. Ha valaki olvasta Peter de Rosa Krisztus helytartói című könyvét, akkor nem csodálkozik nagyon azon, hogy a mai keresztény egyházak sem nagyon akarnak megválni a hatalomtól, a jóléttől, a pénztől. Természetesen rögtön hozzáteszem, tisztelet a kivételnek. Mert kivételek is akadnak, mégha nagyon kevesen is.

Nonszensznek tartom, hogy az egyházak visszaigényelték az iskoláikat, miközben ugyanúgy az állam finanszírozza a fenntartásukat. Fenntartóként tetszelegnek, beleszólást nem tőrnek belügyeikbe, s mindent úgy csinálnak, ahogyan épp nekik tetszik.

Hallotam a Ceglédi Református Iskolában történt eseményekről én is. A papok nyilvánvalóan elcsalták a szavazást, de ehhez kellettek azok a „vének” is, akik a presbitériumban a papok akaratának megfelelően szavaztak. Nyilván mondanom sem kell, mennyire elavult intézményről beszélünk. A Gál Géza meg a Lizik Zoltán keverte a lapokat, mozgatta az embereket, s ha nehezen is, de sikerült a Szegedi Gyuritól megszabadulniuk. A Szegedi egyébként a Lizik szemében volt szálka, mert nem nagyon engedett beleszólást az iskola ügyeibe, a pénzügyekről nem is szólva. Fenntartóként verték a mellüket, hogy az ő iskolájuk, s én konkrétan tudom, hogy volt olyan, amikor egy év alatt az egyházközség részéről kemény tízezer forinttal támogatták saját iskolájukat. Ez már valami. A Lizik nagytiszteletű nehezen viselte, hogy nem fér a kasszához, az új épületszárny építésének vezényléséből is kimaradt. A Gál Géza meghímisította a jegyzőkönyveket is, s ugyanaz játszódott le ott is, mint a Várkonyinál, hogy a tantestület és alkalmazotti közösség szavazatai ellenére – akik a Szegedi Györgyöt támogatták –, mégis az Arany Zsolt lett az igazgató. Fegyelmikkel a háta mögött, gyakori iszogatásokkal, s nem valami fényes pedagógiai munkával.

Úgy hallottam, a Szegediék a kasszában ötvenmillióval adták át az iskolát. Mára mennyi maradt belőle? Ki tudja. Mindenesetre új tornaterem nem épült belőle. A Lizik Zoltánnak ez az állapot biztosan jobb, főleg, hogy a fiát nem véglegesítette az igazgatótanács.  Látszólag erkölcsi ügyek miatt akart belekötni a Szegedi Györgybe, de ezek szerint nincs neki otthon tükör, amibe belenézzen.

A szomorú ebben az egészben az, hogy ebben a nagy posztvallásosságban több a hazugság, mint a hit, a tisztesség. Szégyene ez a reformátusoknak, a református vezetőknek, hogy náluk épp úgy megy minden, mint a civil világban, sőt, talán még becstelenebbül, hiszen visszaélnek az emberek hitével, vallásosságával.

De ez már elmúlt, ami viszont fájdalmas, hogy az a Réthi Mari akar a Táncsics igazgatója lenni, aki Lizik mellett egyik élharcosa volt a Szegedi elleni kampánynak. Nem ismerem azt a nőt, de jót még nem nagyon hallottam róla. Ha a helyi Fidesz nagyágyúk megmakacsolják magukat, s tojnak a tantestület véleményére, s ő lesz a Táncsics igazgatója, akkor érdekes helyzet jön létre, mivel a Réthi Mari tagja a Református Általános Iskola igazgatótanácsának, szem előtt kell tartania az iskola érdekeit, azért kell működnie, hogy minél több gyereket beírassanak a refibe, miközben ő egy önkormányzati iskola igazgatója lesz. Hát ez komoly erkölcsi dilemma elé állíthatja, s reméljük nem fogja vallásos hevületében ezt a két álláspontot egyeztetni, s visszalép a pályázatával. Vagy nem, de akkor hiteltelenné válik, vagy itt, vagy ott, s nyilvánvalóan nem való vezetőnek. Mert egy seggel két lovat nem lehet megülni, különösen akkor nem, ha ez a két ló két irányba menne.

Josephinnek igaza van, hogy nem csak a Fidesz, hanem az egyházak is megszállták a várost, s ebben a hihetetlen káoszban lehet akármit is beszélni. Bár én még mindig abban bízom, az emberek nem hülyék, nem lehet az orruknál fogva vezetni. A lagymatag MSZP-s  vezetés sem volt jobb, de ez a gőzmozdonyként taroló Fidesz sem jobb. Az MSZP meghagyta évekig vegetálni állásában a Nagygyőr Árpádot (és még említhetnénk néhány nevet a városban), a Fidesz meg ész nélkül lecserél mindenkit a saját szekértolójukra. Milyen város ez a Cegléd? Milyen ország ez a Magyarország? Szabadon zsidózunk, cigányozunk, aztán elrebegünk néhány imát, s minden rendben van? Nem számít senkinek a felelőssége? Nincs számonkérés?

Én azért hiszek abban, hogy az emberek előbb-utóbb képesek lesznek kiállni a jogaikért, képesek lesznek harcolni az igazságukért! Nem olyan szépelgő óvatossággal és elhallgatással, mint azt a helyi média teszi, hanem tisztességesen. a többség akaratát képviselve.

Hát ezért olvassák Josephint, s ha nem nagy kérés, akkor engem is!

Salvador